Beszélő ábécé alkalmazásunk segít élvezni a gyerekek tanítását. Minden levélnek külön képe van (képeslap), amely segít megjegyezni a levelet. A legjobb oktatási alkalmazás a kisgyermekek számára. A gyerekek megtanulják az ABC betűneveket és hangokat képek segítségével. Nagyszerű módszer a betűk, számok, színek és formák felismerésére. Gyerekek óvodai ABC betűk.
Abc kisgyermekek számára. A betűk jó minőségű hangjai. Kép az egyes ábécé levéléből. Gyönyörű háttérképek csecsemők számára. Szórakoztassa gyermekét.A legjobb felület kisgyermekek számára.Kapcsolja be gyermekeit. Emberi hang minden ábécé karakterhez. Segítsen gyermekének 26 levél tanulásában élvezetes módon. Érintse meg a betűt, és hallgassa meg az ABC hangjait. Abc családi app.
Oktatási játékunk megmutatja a gyerekeknek az ábécé betűit, és megtanítják őket a betűk felismerésére azok megjelenésekor. Ennek eredményeként az óvodáskorú gyerekek sokkal gyorsabban tanulják meg a betűket.
Az ábécé egy szabványos betűkészlet, amelyet egy vagy több nyelv írására használnak azon az általános elv alapján, hogy a betűk a beszélt nyelv fonémáit képviselik. Ez ellentétben áll az egyéb írási rendszerekkel, például a logográfiákkal, amelyekben minden karakter egy szót, morfémát vagy szemantikai egységet képvisel, valamint a szótagot, amelyben minden karakter szótagot képvisel.
Az igaz ábécé betűkkel rendelkezik a nyelv magánhangzóira, valamint a mássalhangzókra. Ebben az értelemben az első „igaz ábécé” a görög ábécé, amely a föníciai ábécé módosított formája. Más típusú ábécé esetén az magánhangzók egyáltalán nem kerülnek feltüntetésre, mint ahogyan a föníciai ábécé volt, vagy pedig a magánhangzók diakritikus vagy mássalhangzómódosítással vannak feltüntetve, mint az Indiában és Nepálban használt devanagari esetében.
A nyomtatott betűk pontos alakja a betűtípustól függ. A kézírásos betűk alakja jelentősen eltérhet a szabványos nyomtatott formától (és az egyének között), különösen ha kurzív stílusban írják.
A betűk nevét ritkán írják elő, kivéve azokat, amelyek származékokban vagy összetett szavakban, származtatott formákban, egyes betűszó kiejtésében, valamint a betűkkel elnevezett objektumok neveiben használhatók.
Az A, E, I, O és U betűket magánhangzó betűknek tekintjük, mivel magánhangzók; a fennmaradó betűket mássalhangzó betűknek tekintjük, mivel ha nem hallgatnak, általában mássalhangzókat képviselnek.